A nyulak rendkívül könnyen tenyészthetők, hiszen gyorsan szaporodnak, de mielőtt pároztatnánk őket, van egy fontos teendőnk. Az anya egy alkalommal akár tíz, vagy még több utódot (nyúlfit) is világra hozhat - és ezek jövőbeli elhelyezéséről nekünk kell gondoskodnunk. Néha persze nem várt vemhesülés is előfordulhat, ha az egyik, addig nősténynek gondolt állatról az ivaréréskor kiderül, hogy valójában baknyúl. Két nőstényt tarthatunk egy ketrecben, főleg, ha együtt is nőttek fel és megszokták egymást, ez azonban megnöveli az álvemhesség esélyét. A bakok (hím nyulak) az ivarérett kor elérése után gyakorta csetepatékba keverednek egymással, ezért inkább elkülönítve tartsuk őket.
Az ivarérés fajtától függően más-más korban következik be, általános, hogy a kisebb termetű fajtáknál hamarabb - így például a holland már 18 hetes korában, az óriás fajták pedig körülbelül 28 hetesen képesek szaporodni. Mivel a nőstények hamarabb válnak ivaréretté, mint a hímek, az első pároztatási kísérlet sikertelensége sokszor a hím alacsony spermium-számával magyarázható. A legtöbb egyed öt-hat hónapos korában szaporodik először sikeresen.
Az ivarérett egyedek ivarának meghatározása könnyebb, mint a fiataloké, mert ekkora fejlődnek ki teljesen a külső ivarszervek. A bak heréit védő herezacskó a hímivarszerv nyílása és a végbélnyílás között található. A lágyékmirigyek szőrtelen, szaganyagot termelő szervek, melyeket két oldalról fogják körül a péniszt. Más jelek is utalnak még a hím ivarára, például az áll alatt megduzzadó előke, melytől az állat úgy néz ki, mintha tokája lenne (a túltenyésztés miatt ez a toka a nőstényeknél is kialakulhat).
A szaporodási ciklus
A ciklust befolyásoló sok tényező körül a legfontosabb a napfényes órák száma. Ez indítja be a szexuális aktivitást minden tavasszal, ami majd a nyár végétől, ahogyan a nappalok rövidülnek, megint szünetel a következő tavaszig. Ez azt is jelenti, hogy a nyúlfiókák pontosan akkor jönnek a világra, amikor a legjobbak a túlélési esélyeik.
A nyulak szaporodási ciklusa a legtöbb más emlőséhez képest szabálytalan. A peteérés nem szabályos időközönként történik, hanem mintegy a párzási aktusra adott válaszul, a párosodást követő 9-13. órában. Ez biztosítja a lehető legmagasabb vemhesülési arányt, hiszen így a spermium és a petesejt egyszerre lesz a nőstény ivarszervében. Ha nincs megtermékenyülés, néhány nap alatt újabb petesejtek válnak éretté, ez idő alatt a nőstény nem mutat kedvet a párosodásra. A fogékony periódus amúgy könnyen megállapítható a vulva vörös, megduzzadt állapotából. Ilyenkor helyezzük át a bak ketrecébe úgy 30 percre, ez alatt az idő alatt végbe is fog menni a párzás. Néha azonban ajánlatos megismételni a pároztatást.
A kiállítási állatokat tenyésztők jóval több anyát tartanak, mint bakot, mert egyetlen bak hetente akár öt nőstényt is megtermékenyíthet. Így hát egy jó tenyészet igazi alapköve egy jó minőségű bak, hiszen ő sokkal fontosabb szerepet játszik a tenyésztési programban, mint akármelyik anya. Egy sikeres tenyésztési programhoz elengedhetetlen, hogy pontos feljegyzéseket vezessünk a pároztatásokról és az egyes vérvonalak leszármazási kapcsolatairól.
Etetés
Mindem vadon élő nyúl válogatott zöldféléket eszik, melyeket éles metszőfogaival rágcsál le. Természetes körülmények között táplálékuk tápanyagtartalma viszonylag csekély. A múltban ezt a természetes étrendet igyekeztek a hobbinyulak számára is utánozni. Az évszaknak megfelelő zöldfélével, gyökérzöldségekkel, például sárgarépával és szénával etették őket, ami egyben rostszükségleteik kielégítésére is szolgált. Gabonamagvakat csak kis mennyiségben kaptak.
A hobbinyulakat ma a leggyakrabban gabona alapú keverékekkel etetik, amelyek nagyszámú összetevőt tartalmaznak. Megtalálható bennük a kukoricapehely, az alfalfa, tört zab és búza, valamint kisebb mennyiségben zúzott szárított lágyszárúak is. A közelmúltban a babot tartalmazó keverékeket a legtöbb helyen kivonták a forgalomból, mivel felmerült, hogy nem károsak-e a nyulak számára. Előfordulhat ugyanis, hogy a darabok megakadnak a torokban vagy az emésztőcsatorna későbbi szakaszaiban.
Az összetevők és azok részaránya keverékről keverékre változó, de ez a csomagoláson fel van tüntetve. Azért is jó, ha márkás terméket vásárolunk, nem pedig valamilyen ismeretlen összetételű keveréket viszünk haza, mert így biztosak lehetünk a csomagolásban található táplálék vitamintartalma és tápértéke felől. Ne gondoljuk, hogy gazdaságosabb a legnagyobb kiszerelést választani, hiszen előfordulhat, hogy nem használjuk el a szavatossági idő lejártáig.
A szárazeledelt valamilyen súlyos kerámiaedénybe tálaljuk, így a nyúl nem fogja azt felborítani, és tartalmát szétszórni (néha ugyanis az unalmas órákat próbálják ilyen módon elütni). Igyekezzünk éppen a megfelelő mennyiségű napi táplálékot biztosítani kedvencünk számára. Ebben is segítségünkre lesz a csomagoláson feltüntetett javaslat. Ne hagyjuk az el nem fogyasztott táplálékot az edény alján felgyűlni, hiszen meg is romolhat.
Kertben tartott állatoknál ügyeljünk, hogy a szárazeledeles tálka ne a dróthálós ajtó előtt legyen, mert így az eső eláztathatja a tartalmát.
Csakúgy, mint a kutyák és a macskák esetében, a nyulak etetésénél is egyre nagyobb szerepet kapnak az úgynevezett teljes tápok. Meglepő, de ez inkább kárukra, mint hasznukra szolgál. Könnyűnek tűnik ugyanis egy zacskó teljes tápot beborítani a tálkájukba, főleg ha az van ráírva, hogy minden szükséges tápanyagot tartalmaz. Ez táplálkozástanilag igaz is, de semmiképpen nem felel meg a nyulak táplálkozási szokásainak. A szárazeledel ugyanis sokkal magasabb kalóriatartalmú, mint a természetben fogyasztott táplálék. A legtöbb nyúl számára a szabad hozzáférés a korlátlan mennyiségű táplálékhoz előbb-utóbb olyan túlsúlyt eredményez, mely nemcsak a küllemét rontja el, de az élettartalmát is megrövidítheti.
Bár a szárazeledelek minden szükséges tápanyagot tartalmaznak, mégis fontos, hogy friss zölddel és zöldségekkel egészítsük ki azt. A széna szintén nagyon fontos, mert a napi táplálék tömegét növeli, ezáltal feltölti az emésztőrendszert, és csökkenti az étvágyat. Különböző vizsgálatok bebizonyították, hogy a jó minőségű széna csökkenti az emésztési rendellenességek gyakoriságát, valamint viselkedési rendellenességek, így például a szőrrágásnak is elejét veszi, amely leggyakrabban a rostszegény táplálkozás következménye. A nyúlnak adott széna minősége rendkívül fontos. Mindenképpen legyen portól és penészgombától mentes. Megfelelő szénát vásárolhatunk a kisállat-kereskedésben is, de ha van elég helyünk a tárolásra, gazdaságosabb egy egész bálát vennünk.